2012. május 7., hétfő

14. ALKALOM - IZRAEL SZABADULÁSA III.

A húsvéti imádságról, a 113. zsoltárról kezdtünk el elmélkedni: a visszatérő antifónával három részre osztott szöveg a rabság három formáját jeleníti meg: első fele az erőszak, a második a hazugság, az utolsó pedig a félelem rabságát, az ezektől való szabadulást írja le. A zsoltár első részéről, az erőszaktól való elfordulás húsvéti öröméről már elmélkedtünk. A mai alkalommal a középső zsoltárszakaszról, a hazugság világáról kell gondolkodnunk.

A hazug élet bálványokat alkot, hogy előtte hódolhasson. Hatalmas munkával építi föl a színlelés, képmutatás igaztalan világát: „a hitetlen bálványa ezüst és arany, emberi kezek alkotása.” Mivel az ember képére és hasonlatosságára alkottatik, ezért a bálvány majdnem olyan, mint maga az ember: van szája, szeme, füle, orra, keze, lába. Csak éppen élettelen utánzat. Az igazságból élet fakad, a hazugságból élettelenség. A zsoltárt imádkozva mérlegre tehetjük életünk igazságát, hazugságát. Mennyire látjuk tisztán saját hazugságainkat? Ügyelünk-e szavaink, tetteink, érzelmeink, gondolataink és egész életünk igazságára? Engedjük-e, hogy keserűségünk, elégedetlenségünk elfojtsa bennünk az igazság igényét, és hazug vádakat, kusza, ellenőrizhetetlen, homályos érzeteket ültessen el bennünk? Ha a hazugság bálványait építjük lelkünkben, akkor a zsoltáros szerint teljes életünkben hasonlóvá válunk e hazug bálványokhoz. Van szájunk, de értelmes, éltető szó nem jön belőle, csak hamis fecsegés; van szemünk, de az élethazugságtól tompa látásunkkal nem érzékeljük a valóságot; van fülünk, de nem tudjuk meghallani Isten és a felebarát hívó szavát; van orrunk, de az élet finomságaira érzéketlenek maradunk; végtagjaink is épek, de szolgálatra, munkára képtelenek.

A hazug ember saját magának tulajdonítja a dicsőséget, az igaz ember viszont Istennek. Ezért imádkozzuk együtt, hogy „nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget”, és ezért adjuk meg minden zsoltár végén az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek a dicsőséget. Életünk igazságával dicsőítsük a Szentháromságos Istent!