A himnuszban, Szent Ambrus költői, teológiai, lelki remekművében a következő sort énekeljük: „félelmet old a szeretet.” Krisztus megtestesülése, földi élete, halála, föltámadása, mennybemenetele, az egyházban jelenleg is ható pünkösdi jelenléte a szeretetről tanúskodik. Ez a szeretet nem elméletből fakad, hanem Isten közelségéből. Nem valamilyen tárgyi vagy kulturális vonzódásban, életmódbeli megszokásban merül ki, hanem a megújulásra, folytonos elmélyülésre és önvizsgálatra késztet. A langyos élet polgári kényelme nem azonos a szeretettel. A rendezetlen, erőszakos élet nyugtalansága szintén nem azonos a szeretettel. A Szent Ambrus által megénekelt szeretet fölold a szorongástól, félelmektől, melyek az életünk legmélyebb rétegeiben rakódnak le. A zsolozsma során éppen e fölszabadulást éljük meg: bizalommal Istenre tekintünk, aki megment „attól, ami éjszaka rettent, a sötétben járó romlástól.” Hogy mindezt könnyebben megéljük, idézzünk egy híres zsoltárimádkozást!
Philippiben a hazug és kapcsi emberek vádja miatt börtönbe kerül Pál és Szilás. Éjszaka imádkozva dicsérik Istent, a fogolytársak hallgatják őket. Egyszerre a börtön alapjai megrendülnek, az ajtók kinyílnak, a bilincsek leoldódnak. A történet az imádság csodája: Pál és Szilás az egyházban imádkozó igazak megtestesítője. Csak ketten vannak, de dicsőítő imádságuk mindazokat fölszabadítja a rabságból, akik őket hallgatják. A kívül-belül romboló ördög miatt a világban élő egyház sötétségben rostokol, bűn fogságában él. De a kevés igaz, a szent maradék éjszakában virrasztó imádsága lerombolja a bűn falait, a gazság bilincseit. Amikor most itt néhányan összejövünk vesperást énekelni, Pál és Szilás imádságához csatlakozunk: a hétköznapi gondok, szenvedés és a bűn fogságában is Istent dicsőítjük – és bepillantást nyerünk a haláltól már megszabadult, üdvözült lelkek imádságába.
A korlátlan önkifejezés csapongása nem a szabadság jele, hanem a perverz önmutogatásé vagy belső bizonytalanságé – a művészetben éppúgy, mint az imádságban. A zsolozsma az egyik legkötöttebb, legszigorúbb, legfegyelmezettebb ima. És éppen ez a kötöttség szabadítja föl teremtett voltunk legbelső erejét.