Ma Szent Józsefet ünnepeljük, aki Mária jegyeseként – miként az evangéliumban hallottuk – tapintatos, figyelmes, szerető férfi volt. Ahogy az Írás mondja: „igaz ember volt.” Ennél többet, szebbet nem lehet emberről állítani. Életében nincs hamisság, álnokság, kétértelműség, alakoskodás. Isten igazsága övezi minden tettét.
Érdekes, hogy Isten hírnöke Józsefhez, az igaz emberhez csak azután lépett oda, miután ő már előbb, töprengések közepette gondosan érlelte döntését. Isten szava nem tér be olyan lélekbe, mely tétlenkedik, habozik, döntésre képtelen, pusztán külső segítségre várakozik. Istenre hivatkozva nem lehet kikerülni a személyes döntés felelősségét, a gondolkodás és töprengő választás feladatát. Józsefet igazlelkűsége késztette arra, hogy bátor döntéssel befogadja Máriát és a gyermek Jézust. Az igazlelkű ember mások szolgálatára szenteli életét, és ezt külön fölkérés nélkül is megteszi, mert mást – az Igazság fényében – úgysem tehetne.
A zsoltárokban Isten szól hozzánk, ahogyan egykoron az angyalon keresztül Józsefhez beszélt. Arra buzdít, hogy fiát, Jézust fogadjuk be, szenteljük életünket az Ő szolgálatára. Válaszunkat személyes, felelős döntésnek kell megelőznie, és olykor, talán nem is ritkán, értetlenség, gúny, üldözés kíséri. Ha teljesen elmarad a világ értetlensége, gúnykacaja, üldözése, és ennek soha semmi jelét nem érezzük, akkor nem Jézust fogadtuk be életünkbe, és nem lettünk az igazak tanácsának, gyülekezetének érett, felelős tagja. Belefulladunk vallásos mázú igaztalanságunkba, amely Krisztusra hivatkozik, az Ő nevében lép föl, ugyanakkor vonakodik a Megváltó keresztjétől. A zsidó nép zsoltárai megtanítanak arra, hogy mit is jelent ellenségtől körülvéve, megvető tekintetek kereszttüzében Istenhez imádkozni.
Kérjük Istent, hogy az igazak tanácsában és gyülekezetében énekelhessük zsolozsmánkat. Utasítsuk el az igazságtalanság és hazugság minden formáját. Ahogy a tömjénezés alatt, a verzikulusban énekeljük: „az igazak pedig örökké élnek, és az Úrnál van az ő jutalmuk.” Szent József pártfogásával legyünk igaz emberek.
A zsoltárokban Isten szól hozzánk, ahogyan egykoron az angyalon keresztül Józsefhez beszélt. Arra buzdít, hogy fiát, Jézust fogadjuk be, szenteljük életünket az Ő szolgálatára. Válaszunkat személyes, felelős döntésnek kell megelőznie, és olykor, talán nem is ritkán, értetlenség, gúny, üldözés kíséri. Ha teljesen elmarad a világ értetlensége, gúnykacaja, üldözése, és ennek soha semmi jelét nem érezzük, akkor nem Jézust fogadtuk be életünkbe, és nem lettünk az igazak tanácsának, gyülekezetének érett, felelős tagja. Belefulladunk vallásos mázú igaztalanságunkba, amely Krisztusra hivatkozik, az Ő nevében lép föl, ugyanakkor vonakodik a Megváltó keresztjétől. A zsidó nép zsoltárai megtanítanak arra, hogy mit is jelent ellenségtől körülvéve, megvető tekintetek kereszttüzében Istenhez imádkozni.
Kérjük Istent, hogy az igazak tanácsában és gyülekezetében énekelhessük zsolozsmánkat. Utasítsuk el az igazságtalanság és hazugság minden formáját. Ahogy a tömjénezés alatt, a verzikulusban énekeljük: „az igazak pedig örökké élnek, és az Úrnál van az ő jutalmuk.” Szent József pártfogásával legyünk igaz emberek.