A mai zsolozsmában letérdelünk a bűnbánati esedezésekre, és úgy kérjük Istent: „gyógyítsd meg az én lelkemet!” A gyógyító Istenről hallhattunk a mai mise olvasmányaiban is. Krisztus azt mondta, hogy „sok poklos volt Izraelben Elizeus próféta alatt, és senki sem tisztult meg közülük, csak a szÍriai Námán.” Az oly sok rászoruló beteg közül miért éppen az idegen Námán gyógyult meg? Talán volt neki valamilyen különös érdeme? Egyáltalán nem. Azért gyógyult meg, mert akadt egy rabszolgának elhurcolt szolgalány, aki emlékezett szülőföldjének prófétájára, aki idegen földön, nála nagyobb emberek között is mert szólni, aki szeretetét és érzékenységét nem vesztette el a leigázó hatalmasok között sem.
Ez a névtelen rabszolgalány az apostolok, a mindenkori keresztények előképe. Tud szeretni, képes találékonyan szolgálni. Van bátorsága a gyógyító Istenről beszélni – még akkor is, ha a nagyzoló és hazug szavakhoz szokott világ előtt beszéde nevetségesnek, idegennek tűnik. Nekünk is e rabszolgalányt kell követnünk, és Isten üdvösségéről az idegenek előtt is bátran kell tanúságot tennünk. A lelki betegségektől gyötört világ előtt meg kell nyitnunk a tisztulás útját.
A nagyböjtben különösen is fontos a megtisztulás, gyógyulás: a zsolozsma is többször említi az önfegyelem, a böjt, a jótett és az imádság fontosságát, melyek megnyitják az utat Isten gyógyító ereje előtt. A közös imádságban is ez történik: megfürdünk a szent szavak tiszta vizében, és ezek a közösen énekelt zsoltárok lelkünket gyógyítják, hitünket erősítik, gondolkodásunkat tisztítják. Vannak mérgező, pusztító, leprás szavak is, ezeket a világból mindannyian ismerjük, és – nem is olyan ritkán – magunk is használjuk őket. A zsolozsma szavai azonban mások: a lélek belső mérgezettségét fölitatják, életünk fekélyeit átmossák.
Lehet, hogy figyelmetlenségünk miatt sok zsoltárvers kifolyik emlékezetünkből, és már most sem tudnánk pontosan, szóról szóra fölidézni, hogy pár perccel ezelőtt mit is imádkoztunk. De a szíriai Námán sem viszi magával Jordán vizét, hogy később, otthon fölhasználja. Egyszerűen csak megmártózik benne, és meggyógyul. Az imádságból sem kell (valójában nem is lehet) valamiféle „hasznosat”, „tanulságosat”, pontosan megjegyezhető élettanácsot hazavinnünk. Ez utóbbi ugyanis már nem az imádság tisztító fürdője, hanem emberi okoskodás, önmutogatás, olykor pedig szemtelen kalmárkodás az ima kegyelmével.
Kérjük Istent: gyógyítsd meg az én lelkemet, Uram.
Ez a névtelen rabszolgalány az apostolok, a mindenkori keresztények előképe. Tud szeretni, képes találékonyan szolgálni. Van bátorsága a gyógyító Istenről beszélni – még akkor is, ha a nagyzoló és hazug szavakhoz szokott világ előtt beszéde nevetségesnek, idegennek tűnik. Nekünk is e rabszolgalányt kell követnünk, és Isten üdvösségéről az idegenek előtt is bátran kell tanúságot tennünk. A lelki betegségektől gyötört világ előtt meg kell nyitnunk a tisztulás útját.
A nagyböjtben különösen is fontos a megtisztulás, gyógyulás: a zsolozsma is többször említi az önfegyelem, a böjt, a jótett és az imádság fontosságát, melyek megnyitják az utat Isten gyógyító ereje előtt. A közös imádságban is ez történik: megfürdünk a szent szavak tiszta vizében, és ezek a közösen énekelt zsoltárok lelkünket gyógyítják, hitünket erősítik, gondolkodásunkat tisztítják. Vannak mérgező, pusztító, leprás szavak is, ezeket a világból mindannyian ismerjük, és – nem is olyan ritkán – magunk is használjuk őket. A zsolozsma szavai azonban mások: a lélek belső mérgezettségét fölitatják, életünk fekélyeit átmossák.
Lehet, hogy figyelmetlenségünk miatt sok zsoltárvers kifolyik emlékezetünkből, és már most sem tudnánk pontosan, szóról szóra fölidézni, hogy pár perccel ezelőtt mit is imádkoztunk. De a szíriai Námán sem viszi magával Jordán vizét, hogy később, otthon fölhasználja. Egyszerűen csak megmártózik benne, és meggyógyul. Az imádságból sem kell (valójában nem is lehet) valamiféle „hasznosat”, „tanulságosat”, pontosan megjegyezhető élettanácsot hazavinnünk. Ez utóbbi ugyanis már nem az imádság tisztító fürdője, hanem emberi okoskodás, önmutogatás, olykor pedig szemtelen kalmárkodás az ima kegyelmével.
Kérjük Istent: gyógyítsd meg az én lelkemet, Uram.