Az evangéliumban olvassuk, hogy Jézus meggyógyított egy asszonyt, aki tizennyolc éve görnyedve járt: rátette kezét, mire az asszony rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette Istent.Az imádságban valami hasonló történik: a hétköznap gondjai miatt görnyedten, összetöpörödötten élünk; nemcsak a gerincünk, hanem a lelkünk, szívünk igényei is megszokják ezt a szűkösséget, a roskatag járást, nézést.
Az imában azonban kiegyenesedünk, kitágul lélegzésünk és tekintetünk. Fölemeljük fejünket, és észrevesszük életünk nagyobb összefüggéseit, a teremtés csodáit. Fölfigyelünk arra, hogy mellettünk is élnek emberek; hogy másokkal együtt, másokért és gyakran mások helyett is imádkozunk; hogy egy nagyobb közösség, az egyház, sőt az emberiség felelős tagjai vagyunk.
Az ókori bölcsek azt mondták, az embert jelölő szavuk azt jelenti: „az, aki a magasba néz.” A fentre irányuló tekintet és a fentre irányuló élet különbözteti meg az embert a tudattalan élőlénytől, akinek csak környezete van, nem pedig szabad, alkotó világa.
A zsolozsmában is fölfelé irányul tekintetünk. Hamarosan látjuk, ahogy a tömjénfüst a mennyezet felé száll; ugyanígy imádságunk is Isten elé emelkedik, és figyelmünknek is a magasba kell irányulnia. Ha lelkünk mindig lent marad, és – ha csak apró lépésekben is – de nem indul fölfelé, akkor hiába a szóbeli imádságunk.
A fölemelkedésben azonban egyrészt türelmesnek, másrészt okosnak kell lenni; e lelki fölemelkedés nem azonos a kierőszakolt érzelmi emelkedettséggel, gerjesztett jámbor indulattal. A valódi fölemelkedés csendes, nem mérhető. Ne is számlálgassuk elégedetlenséggel vagy önteltséggel lelkünk vélt magasságát, sikerét, sikertelenségét! Ne saját magunk próbáljunk fölkapaszkodni, mesterségesen, külső hatásokkal önmagunkat megcsalva, hanem adjuk át magunkat Isten kegyelmének, aki – miként Mária imájában énekeljük – az alázatosakat fölemeli. A zsoltár az alázatosak imája; egyszerű szavakat igényel, egyszerű szívekben honos. Ez a meghajlás magasra, Isten színe elé emel, ez az alázat az igazság és a szegénység méltóságát adja.