Magányos tengerpart, mocsaras, ingoványos lapály. Hajnalodik. Messziről szokatlan ragyogás tűnik föl. Gyorsan, a szélnél is sebesebben közeledik a fényesség, így fokozatosan föltárul a szemlélő számára, hogy az nem más, mint egy fehér szárnyú hatalmas angyal. Hajót irányít; a hajóban száz ember ül. Egy szólamban éneklik az In exitu Israel de Aegypto, „Izrael kijővén Egyiptomból” kezdetű, 113. zsoltárt. Elejétől a végéig elimádkozzák, egy szó sem marad ki. A lelkek így érkeznek a purgatóriumba, a tisztulás és megszabadulás helyére – ahogyan ezt Dante írja az Isteni színjáték egyik látomásában.
A húsvéti időszakban mi is ezt a zsoltárt énekeljük esti imánkban, csatlakozunk a megváltott lelkekhez, és velük együtt imádkozzuk a szabadulás imádságát. E zsoltár értelmezésében most nem kisebb embert hívunk segítségül, mint magát Dantét, a misztikus költőt. Ő ugyanis egy levelében részletesen elemzi „az Izrael kijővén Egyiptomból” zsoltárt. Azt írja, hogy ezen imának négy jelentése van: egyrészt megemlékezünk a történelem szabadító Istenéről, aki Mózes vezetésével megszabadította gyermekeit a barbár nép közül. Második értelem: Krisztus megvált minket a halál hatalmából. A zsoltár harmadik jelentése erkölcsi: felszólít minket arra, hogy a bűn gyászos nyomorúságát magunk mögött hagyva forduljunk a kegyelem ünnepi állapota felé. Végül negyedszerre: az ima azt az örömteli állapotot írja le, amikor a halál pillanatában a lélek megszabadul a földi lét romlott szolgaságából és elindul az örök dicsőség, igazi otthona felé.
A húsvéti zsolozsmában, a 113. zsoltárban a szenvedéssel teli emberiség legmélyebb vágyát szólaltatjuk meg: a végső szabadulás iránti sóvárgást. Ahogy Izrael kijön Egyiptomból, úgy a Húsvét titkaitól megérintett lélek kilép a szolgaság házából, leveti magáról a halál sötétségét, és dicsőséges testbe öltözik. Imádkozzuk együtt a húsvéti zsolozsmát, és közben idézzük föl a zsoltár négy jelentését, és elmélkedjünk arról, hogy a szabadító Isten hogyan jelenik meg először is a történelemben, másodsorban Krisztus megváltói művében, harmadszorra a bűntől való elfordulásban, végül a halálunk pillanatában.