2012. szeptember 24., hétfő

20. ALKALOM - A HIT EGYSÉGE


A mai napon ünnepelt Szent Gellért a Hitvallásról elmélkedve így imádkozott: „Ez az én hitvallásom, Uram, Istenem, amire a kegyelmed által megvilágosult apostolok és apostoli férfiak tanítottak. Ezt növeld bennem folytonosan, s taníts olyannak hinni, amilyen vagy.” Szemérmesen visszafogott, bölcs és alázatosan, ugyanakkor nagyon is okos imádság.

A hit forrása Isten, aki a kinyilatkoztatásban és az imádság hagyományában tanít minket. Az apostolok és apostoli férfiak által közvetített hitet kell pontosan, tévedés nélkül tanulnunk, tanítanunk, ebben a hitben kell elmélyednünk – szívünk és értelmünk minden munkájával. Ha nincs meg bennünk a tanulásnak ez a készsége, akkor a közös hit széthullik, és mindenki saját istenképét teszi meg Istennek, és a kinyilatkoztatás kiragadott darabkáit önkényesen, saját életszükségletei felől értelmezi. Már sokan, sokszor fölhívták a figyelmet arra, hogy mekkora veszély fenyeget minket, ha már nem ugyanabban az Úrban, a Biblia Istenében hisznek a hívek. A valódi keresztény – vagyis krisztusi – közösség megszűnik, a kinyilatkoztatás Ura helyett saját életünket, lelki és testi érdekeinket tiszteljük, sőt imádjuk.

A különféle élethelyzetek, gondolkodásmódok, kulturális és felekezeti hagyományok tiszteletben tartása mellett is ügyelnünk kell a hit és imádság egységére, értelmességére, istenközpontúságára. Ennek legfőbb esz­kö­ze az, ha a kinyilatkoztatás Istenéről elmélkedünk, ha a kinyilatkoztatás szövegeit imádkozzuk. A zsoltárok Istene a mi közös Istenünk, hitünk lényege és középpontja: a biblikus hit tárgyilagos, pontos, ugyanakkor nem személytelen hit, mindannyiunk életét mélyen érinti. Ezért csatolhatjuk zsolozsmánkhoz Szent Gellért imádságát: „Ez az én hitvallásom, Uram, Istenem, amire a kegyelmed által megvilágosult apostolok és apostoli férfiak tanítottak. Ezt növeld bennem folytonosan, s taníts olyannak hinni, amilyen vagy.”